XXV. Nemzetközi Építész Diákkonferencia

A Pécsen megrendezésre kerülő XXV. Nemzetközi Építész Diákkonferencián iskolánkból részt vett diákok: Kincses Zsuzsanna (9.C), Sleisz Patrik (5/13.B), Szabó Dominik (5/13.A), Tatai Mihály (5/13.B) és Gémesi András (10.N). Kísérő tanáraink voltak Czank György és Klein Péter tanár urak.

Péntek reggel Pécsre vonattal utaztunk, majd egy kisbusz vitt minket a Pécsi SZC Pollack Mihály Szakgimnáziumába. A regisztrációt követően a tablóinkat leadtuk és utána betekintést nyerhettünk az ottani mindennapok egyikébe. Ezt követően elfoglaltuk a szállásunkat a Pollack Mihály Szakközépiskola Kollégiumában. Egy órára felfedezőútra indultunk Pécs belvárosába, majd a Palatinus Hotel dísztermében megkezdődött a hivatalos megnyitó.

A délután fennmaradó részében a Pollack Mihály Szakgimnázium tanárai és diákjai kíséretében indultunk el, hogy Pécset jobban megismerjük. Sétánk során látogatást tettünk a pécsi dómban és annak altemplomában, egy középkori egyetemen, a Cella Septihorában és a dzsámit is megtekintettük. Vacsora után városismereti versenyt rendeztek, majd utána még volt időnk a sétálni a belvárosban.

Szombaton reggeli után buszra szálltunk és elindultunk Baranya megye híresebb településeire. Első megállónk Kórós volt, ahol betekintést nyerhettünk egy régi református templom történetébe. Ezt követően Szigetvárra mentünk, a múzeumot és egy harcművészeti bemutatót megnézni. Az ebédet Szigetváron fogyasztottuk el egy helyi étteremben. Következő megállónk Mohács volt, ahol a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyet látogattuk meg. Az utolsó helyszínünk Siklós volt. A várba fölsétáltunk, és ott egy idegenvezető kíséretében bejártuk a vártemplomot és több kiállítótermet. Ezt követően visszavittek Pécsre, a kollégiumba. A vacsora után a diákok részére diszkót szerveztek.

Vasárnap reggel összepakoltunk, és mielőtt a záróünnepségre mentünk volna, ellátogattunk a Zsolnay-negyedbe. Felmentünk a Zsolnay-mauzóleumba is, majd megtekintettük még a Zsolnay Múzeumban a Gyugyi gyűjteményt. Ezek után utolsó állomásunk a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karára vezetett, ahol a pályázatok kiállításra kerültek és a záróünnepséget tartották.

A pécsi Diákkonferencia végső eredményhirdetésén nem értünk el kiemelkedő helyezést, de már az is nagy megtiszteltetésnek számít, hogy ott lehettünk és a műveink a kiállítás részei lehettek. Az út során szerzett tudással, ráadásul új barátokkal is gazdagabbak lettünk, és szerintem ez számít igazán.

Írta: Gémesi András