A Schulek Frigyes Két Tanítási Nyelvű Építőipari Szakgimnázium épületének története

Az iskola három épületszárnyból áll:

1. Mosonyi utca 6. épült: 1902 (átalakítás: 1993, Hayde Tibor, Petik és Társai tervei alapján)
2. Mosonyi utca 8. épült: 1908 (Gyalus László tervei alapján), átalakítás: 1988-89 (Lukács Zsuzsa tervei alapján)
3. Festetics utca 3. épült: 1912 (Gyalus László és Mód Lajos tervei alapján)

Az épületről

A Schulek Frigyes Két Tanítási Nyelvű Építőipari Szakgimnázium mára három intézmény nyomait őrzi. Az 1913-ban elkészült kettős „iskolapalota”: a Budapest székesfőváros hozzájárulásával fenntartott Magyar Királyi Állami Siketnéma Intézet és Internátusa, valamint a kisegítő elemi iskola (később Éltes Mátyás Általános Iskola) lakhelyét vette birtokba 2000-ben. Ez utóbbi az Intézet részeként kezdte meg működését az 1902/1903-as tanévben és 1907-re készült el a külön szárny.

Az iskolapalota több fontos intézménynek adott otthont: itt működött az általános iskola, a Gyógypedagógiai Tanárképző (1904-től), a kisegítő iskola, a beszédhibások állami tanfolyama, a Cházár András Országos Siketnéma Otthon, a Siketnéma Intézeti Tanárok Országos Egyesülete és olykor a Magyar Gyógypedagógia szerkesztő bizottsága is itt tartotta a gyűléseit. A bentlakást biztosító internátusban kaptak helyet a szolgálati lakások az igazgató és a kiszolgáló személyzet részére.

A speciális nevelést igénylők külön épületben való fejlesztését a Fővárosi Közgyűlés már 1889-ben kezdeményezte: először bérházakban helyezték el a külön osztályokat. Ez a megoldás Budapest robbanásszerűen emelkedő lakosságszáma miatt a népiskolai oktatásra is jellemző volt. Bárczy István polgármester több éves iskola, sőt kislakásépítő programja ezt a problémát próbálta megoldani.

Az épület első tömbje kezdetben kétemeletes volt, csak az 1912-es építkezések során alakították át a tetőszerkezetet, még egy emeletet nyerve. A többi szárny változatosan kialakított ablakmegoldásokkal igazodott ehhez, és külső homlokzatát szemlélve nem is tűnik fel, csak a metszetet nézve, hogy valójában négyemeletesek. A főépület díszterme ma félig a tanári szobának adta át helyét, az eredetileg három helyiség másik fele két tanterem volt (tehát ma a díszterem kisebb, a tanári pedig két tanterem helyén található). Az orvosi szobák és az iroda ma is ugyanazokon a helyeken működnek, mint száz éve, az akkori épülethatárt a mai tűzzáró ajtó és a hozzá vezető lépcső jelzi. Az internátus szárnyában a mai helyén épült a tornaterem, felette a fiúk, majd később a lányok hálótermei kaptak helyet. A csigalépcső melletti helyiségek a szolgálati lakások voltak, és a főépület díszterme alatti szuterént is erre a célra alakították át 1912-ben.

Az 1913-14-es értesítőben a legújabb épületrész helyiségeinek felsorolása: díszteremként is szolgáló új, tágas tornaterem, 2 nagy hálóterem, nappali tartózkodó termek, tanári tanácskozó terem, könyvtárszoba, gondnoki lakás, 2 kézimunkaterem, „izolált kórszobák”, nagy fürdőcsarnok, külön fürdőhelyiségek, cselédszobák, a beszédhibákban szenvedők állami tanfolyama és az ide utalt gyógypedagógiai hallgatók számára biztosított helyiségek. Az épület központi gőzfűtéssel és villanyvilágítással rendelkezett, összesen 80 bentlakó diáknak tudott helyet biztosítani.

Az egész épületegyüttes az építésznek kedves neoromán stílusban épült, ennek oka valószínűleg az, hogy Gyalus mestere Schulek Frigyes volt, többek között a jáki templom restaurálási munkáiban is együtt dolgoztak. Érdekes megfigyelni, hogy a tornateremről készült korabeli felvételen, melyen a belső díszítés is látszik, a már az ezekben az években beérő Fiatalok és Lajta leegyszerűsített, népies formavilágát fedezhetjük fel, viszont ez más termekre nem jellemző.

Érdekességek az építész tervezőről

Gyalus László (Gyepüfüzes, 1865. április 24. – Budapest, 1941. február 23)

Székesfehérvárra járt középiskolába, majd a budapesti Műegyetemen szerezte meg az oklevelét, és külföldön folytatta tanulmányait. Schulek Frigyes műtermében kezdte pályafutását 1887-ben, és így került a restaurálási munkák közelébe. Az első épületrestaurálás, amelyben biztosan részt vett, a budavári Mátyás-templom újjáépítése és az ekkor épült Halászbástya építésvezetői munkálatainak vezetése. 1892-ben meghívták az Országos Magyar Iparművészeti Iskolába tanítani az esti tanfolyamra, majd 1896-tól nappali osztályokat is elkezdhette oktatni a régi stílusokban való lakberendezési tervezésére. Emellett az építészeti rajz és alaktan tantárgyat is tanította. Az 1890-es évek második felében, Pozsonyban két műemlék restaurálásában is részt vett, mindkettő Schulek Frigyes irányítása mellett folyt. Az egyik a ferences rendiek, másik a klarissza apácák temploma, (mindkettő az Árpád-korból maradt ránk). 1896-1904 között rekonstruálták Schulek Frigyessel a jáki apátság templomát, amely hazánk egyik legfontosabb középkori emléke.

Az első önálló munkája a László Fülöp festő számára épített 1898-as villa la Zichy Géza utca 10. szám alatt. 1899 februárjában a Műemlékek Országos Bizottsága titkárává választották. Már ebben a tisztségében kezdte meg Kolozsvárott Mátyás király szülőházának műemléki helyreállítását. Gyalus legismertebb műve a Szabadság téren, a tér északkeleti részén az Aulich és Perczel utca szögében álló négyemeletes bérház. A neoromán stílusú épületet Sváb Imre építtette 1900 és 1901 között, földszintjén működött a City-kávéház, amelynek berendezését a kor elismert szecessziós építésze Vidor Emil tervezte 1905-ben.

1901-ben Gyalus Lászlót kérték fel a Budapesten létesítendő Siketnéma Intézet épületének megtervezésére. Az épület a VIII. kerületi Festetics és Mosonyi utca sarkán áll, és Gyalus nem csak a tervező, de a művezető szerepét is betöltötte. Ez ma a mesterének nevét viselő középiskola, a Schulek Frigyes Két Tanítási Nyelvű Építőipari Szakgimnáziumnak ad otthont.