„A legnagyobb tanári művészet az alkotás és a felismerés örömének felébresztése.”
(Albert Einstein)
Hogyan is kapcsolódik ez az idézet a témánkhoz?
Olyan módon, hogy az alkotások, legyen az makett, rajz vagy akár festmény mind felismerést, kreativitást igényelnek tőlünk, amely a végére kifizetődő munkává érik. Végigsétálva a zsibongón szebbnél szebb műveket csodálhattam meg, melyek diáktársaim kezeinek munkái.
Ahogy azt a kiállítás megnyitó ünnepélyén is hallhattuk, ez a projekt eredetileg a Bauhaus 100. évfordulójára készült volna 2019-ben, de a vírushelyzet miatt akadályokba ütközött a megszervezése. Az élet furcsa játékot űzött velünk hiszen, ha ez az eredeti ütemterv szerint valósul meg, akkor én és a csapatom kimaradtunk volna ebből, mivel akkor még Opánszki Tamás tanár urat sem ismertük és az iskola diákjai sem voltunk.
Elérkezett a kiállítás napja június 28-a, csütörtök. 12 óra 15 percre már készen álltunk a vendégek fogadására. Jamal Dávid 9. N osztályos tanuló ráhangoló Bauhaus videójával fogadtuk a vendégeket. Nem gondoltam volna, hogy ekkora érdeklődés övezi majd az eseményt, de a zsibongó nagyjából háromnegyedig telt meg a tanárainkkal, szülőkkel és az érdeklődő diáktársainkkal.
Opánszki Tamás tanár úr bevezetőjével kezdetét vette a kiállítás. Beszélt a Bauhaus iskoláról és hatásáról napjaink építészetére. Részletesen ismertette előzetes terveit a Bauhaus projekttel kapcsolatban, és kiemelte, hogy örömmel tölti el, mennyi diáknak mozgatta meg a kreativitását ez a felhívás, amelyet meghirdetett. Ezután átadta a szót Varga András igazgató úrnak, aki megnyitotta a kiállítást és értékelte a pályamunkákat. A beszédeket követően a díjátadóval folytatódott az esemény, melynek keretén belül az összes alkotó értékes könyvjutalomban és elismerésben részesült.
A díjkiosztó után megnéztük Gémesi András (5/13. A) animációs filmjét Gerit Rietveld, Schröder házáról. Andrásról kevesen tudják, de évekkel ezelőtt megtalálta magának az interneten a Blender nevű animációs programot és azóta fejleszti önmagát.
Ezután körbejártuk a tárlatot és beszélgettünk az alkotókkal, így lehetőségünk nyílt közelebbről megismerni egy-egy festmény, rajz, fotó vagy makett születését.
Szabó Vivien (10. A) lépcsőház-festményéből sugárzik a vitalitás és a lendület. Tóth Liza és Talláromi Ábel (11. A) szabadkézi rajzai egyből magával ragadnak. Hermann Roland (10. N) pályaművében Oskar Schlemmer festményét dolgozta fel egészen újszerűen.
Lengyel Ábel Hunor (9. B) fotósorozatában eddig ismeretlen oldaláról mutatta be a Margit körúti Dugattyús házat. Sleisz Gábor (9. N) a Dálnoki-Kováts villa három különböző emeletét elemezte alaprajzain és szabadkézzel tanulmányt rajzolt egy Bauhaus kísérleti lakótelepről.
A mi három fős kis csapatunk (Erdélyi Bence, Mikó Gábor, Rácz-Dénes Tibor, 9. A) azt a feladatot kapta Opánszki tanár úrtól, hogy a Molnár Farkas által tervezett Dálnoki-Kováts villát építsük fel habkartonból. Természetesen ez hatalmas megtiszteltetés volt. A makett megépítése a vizuális kultúra órákon és a rajzszakkörben folyt. A legelején rengeteg időt töltöttünk az alapterület felmérésével, az arányok elemzésével és a megfelelő méretek kiszámolásával. Az egész makettünk alapja egy nagy polisztirolból állt. Erre építettük fel az egész házat és környezetét. Először kifaragtuk a hegyoldalt az eredeti terepviszonyoknak megfelelően, majd ezt követően kezdetét vette a tereprendezés és az alapozás. Elkezdtük habkarton táblákon jelölgetni a méreteket, hogy lássuk, a falakat milyen méretben vágjuk ki.
A feladatunk nagyjából két hónapot vett igénybe. Voltak időközben kisebb-nagyobb zökkenők, mint minden nehéz feladatban. Eleinte a társaimmal közösen dolgoztunk, majd az utolsó másfél hónapban három részre osztottuk a munkát. Véleményem szerint ezzel a módszerrel hatékonyabban tudtuk a feladatot elvégezni, mivel mindegyikünk zavartalanul, a saját tempójában tudta végezni a rá osztott munkafolyamatot. Persze ha valakinek segítség kellett, egyből mentünk és segítettük egymást. Természetesen Opánszki Tamás tanár úr a kezdetektől támogatott minket, időt és energiát nem sajnálva.
Nagy élmény volt találkozni a másik makettezős csapattal. Tóth Bálint és Varga Sándor Ákos (9. B) pályaműve a Fischer József és Pécsi Eszter által tervezett Hoffmann-Zentai villa volt. mint kiderült ők is vizuális kultúra órán alkották meg a pályaművet, és hasonló tapasztalatokkal gazdagodtak, mint mi. Ezeket a házakat mindkét csapat úgy tervezte, hogy szét lehessen szedni, majd ezután újra összerakni emeletről-emeletre, ezért szándékosan nem ragasztottuk össze a födémeket. A megnyitó levezetéseként Jamal Dávid (9. N) második videójában merülhettünk el, ezáltal megismerhettünk Bauhaus hatásokat a magyar építészetben.
Remélem a jövőben is lehetőségünk adódik részt venni ehhez hasonló, ilyen nagy érdeklődést kiváltó pályázatokra, mint a „Bauhaus 100”. Számomra egy hatalmas élmény és megtiszteltetés volt, hogy részese lehettem ennek a kalandnak és egy nagyszerű csapat tagja lehettem.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogassa meg a kiállítás június 15-ig, hétköznapokon, iskolánk nyitvatartási ideje alatt, előzetes bejelentkezéssel a titkar@schulek.hu e-mail címen vagy telefonon: +36-1-210-9387. Ezzel párhuzamosan a földszinti aulában megtekinthető a három filmes pályamunka.
Rácz-Dénes Tibor (9. A)
Fotók: Keszthelyi Roland Ákos (9. C), Horváth Zorka (9. A) és Opánszki Tamás rajztanár.
Köszönet a szöveg helyesírási lektorálásáért Gecse Pálma tanárnőnek és a rendezvény technikai biztosításáért Vaszily Tamás tanár úrnak.
