Iskolánk múltja és jelene

Miként a zászló nem csak bot és vászon, úgy az iskola sem csupán tégla és beton, és nem is csak egy intézmény. De amiként a zászló sem csupán érzelmeket keltő jelkép, hanem bot és vászon is, úgy az iskola sem csak a felnőtté válás tere a diákoknak, nem csak munkahely a tanároknak, nem csak diákok és tanárok jól-rosszul működő közössége, és nem is csupán sikerek és kudarcok színhelye, hanem épület és intézmény is. Épületként és intézményként is múltja van, hagyományai. Az intézmény és a hely szellemében hordozza mindazok emlékét, akik valaha itt tanultak vagy tanítottak. Minderről, iskolánk sokszálú, ágas-bogas történetéről szólnak a következő sorok.

Az építőipari szakiskolaként Magyarországon másodikként, 1879-ben Budapesten megnyílt Állami Közép Ipartanodától folyamatos, bár sok kacskaringóval tarkított vonal húzható a Schulek Frigyes Két Tanítási Nyelvű Építőipari Szakgimnáziumig.
Magyarország első ipariskoláját magánkezdeményezéssel 1872-ben alapították Kassán és csak 1876-ban vált állami fenntartású intézménnyé. Az iskola az első évben négy szakosztályra tagolódott, mégpedig az építészetire, a gépészetire, a vegyészetire és a faiparira. A következő tanévtől, 1880-tól indult meg az épületgépészeti (akkori nevén fém-vasipari) képzés. Első épülete a Bodzafa (ma Rökk Szilárd) utcában volt, 1891-ben költözött új épületbe, a Népszínház utcába (ma a Bánki Donát Műszaki Főiskola található itt). Neve ekkor Állami Ipariskolára, 1897-ben pedig Állami Felső Ipariskolára változott. Egy évvel később, 1898-ban kivált belőle az építészeti szakosztály, s önálló intézményként, mint Állami Felső Építő Ipariskola a Thököly út 74. szám alá költözött.

Az építő ipariskola végbizonyítványának megszerzése után a tanulók kétévi megfelelő gyakorlat igazolásával kőműves, kőfaragó vagy ács mestervizsgát tehettek. Viszont ha három évet dolgoztak építésvezetőként egy építőmester mellett, akkor építő mestervizsgát tehettek. Az építőipari oktatás még egy speciális formájáról kell beszámolnunk. Már 1883-ban megkezdődött és egészen a közelmúltig, az 1970-es évekig létezett az iskolában az ún. „téli tagozat”. Az építőipar szezonalitása tette lehetővé ezt a képzési formát. Az „építőiparosok téli tanfolyama” négyéves képzést jelentett, egy-egy tanév november elejétől március végéig tartott, tehát az építőipari holtszezont töltötte ki, ám a végbizonyítvány megegyezett a többi, rendes iskolai rendszerben végzett tanulóéval.

Az átszervezések kora

A képzési formák 1948-ig lényegében változatlanok maradtak. 1948-ban az eddigi hároméves képzést négy évre terjesztették ki, új kötelező közismereti tantárgyként 1949-től bevezették az orosz nyelv oktatását, majd 1950-től a politikai gazdaságtant. Ugyanekkor megpróbálkoztak a Szovjetunió osztályozási szisztémájának átvételével, azaz az eddigi négy osztályzat helyett egy hétfokozatú skála meghonosításával (elégtelen /1/, gyenge /2/, elégséges /3/, közepes /4/, jó /5/, jeles /6/ és kitűnő /7/), a kísérlet azonban csak két évig tartott, ezután áttértek a ma is használt ötfokozatú osztályzásra.  Így az Állami Felső Ipariskolából (ahol az épületgépészeti képzés folyt) 1948-ban Állami Gépészeti Műszaki Középiskola, majd 4. sz. Ipari Gimnázium lett, 1950-ben pedig kivált belőle az épületgépészeti szak és önálló iskolaként, 1. sz. Épületgépészeti

Technikum néven a Váci út 21. alatt nyitotta meg kapuit. Ugyanez az átszerveződés játszódott le az építészeket képző Állami Felső Építő Ipariskolában, melynek neve 1948-ban Állami Építőipari Műszaki Középiskolára, 1949-ben Építőipari Gimnáziumra, 1950-ben pedig Építőipari Technikumra változott, miközben mindvégig megmaradt fél évszázada állandó épületében, a Thököly úton. 1951-ben kettéosztották az iskolát, így alakult meg a 4. sz. Magasépítőipari Technikum és az Építőanyagipari Technikum. A szervezeti szétválasztás nem jelentett egyúttal teljes elválást, hiszen azonos épületben, közös igazgatás alatt maradtak 1953-ig.

A költözések kora

Iskolánk Szabó Ilonka utcai épülete történetének fonalát 1953-ban ejtettük el, mikor befejeződött az átépítés és mégsem lett „káderiskola”, azaz bentlakásos pártiskola az épületből. Ekkor, 1953-ban kapcsolódott össze az építőipari szakoktatás és a Szabó Ilonka utcai épület sorsa, és ekkor került képbe iskolánk későbbi műhelyépülete, a Toldy Ferenc u. 30. alatti épület, hiszen ide költözött 1953-ban a Thököly útról a két évvel korábban önállósult Építőanyagipari Technikum.
Mikor a magasépítők elhagyták az épületet, 1955 nyarán beköltözött az 1. sz. Épületgépészeti Technikum. 1957-ben, a szervezeti önállóság megtartásával közös igazgatás alá helyezték a Toldy utcai épületben működő Építőanyagipari Technikummal.

A két iskola egymás szomszédságában, külön-külön épületben, de közös tanári karral, testvériskolaként működött. Az iskolai életről pedig így ír a tájékoztató: „Iskoláinkban az alapos szaktudás mellett nagy súlyt helyezünk tanulóink általános műveltségének gyarapítására is. Ezt a célt szolgálják: a matematikai szakkör, irodalmi szakkör szépen berendezett könyvtárral és olvasóteremmel, énekkar, zenekar, sportkör. A fotózást kedvelők részére minden kívánalmat kielégítő fotólaboratóriumunk van. Az iskola saját hangosfilm-vetítő berendezése, stúdiója, magnetofonja, lemezjátszói mind a széleskörű általános műveltség megszerzését biztosítják.”

1958-ban a Thököly úti intézmény új nevet kapott: Ybl Miklós Építőipari Technikum. Az 1960-as évek első felében a középfokú technikumok – a középfokú ágazatok változatlan fenntartása mellett – fokozatosan felsőfokú technikumokká alakultak át, majd az 1970-es évek elején műszaki főiskolákká. Iskolánk mindhárom elődintézményében végbement ez az osztódás, és így lett az Építőanyagipari és az Épületgépészeti Technikum felsőfokú ágaiból a Pollack Mihály Műszaki Főiskola, az Ybl Miklós Építőipari Technikum felsőfokú ágából pedig az Ybl Miklós Építőipari Főiskola. A megmaradt középfokú ágakat 1968-ban szakközépiskolává alakították és a jelenlegi helyzetnek megfelelően egy intézményben és két épületben vonták össze. Az építész ágazat is felköltözött a Thököly útról a Várhegy oldalába, s ezzel Építőipari, Épületgépészeti és Építőanyagipari Szakközépiskola néven létrejött jelenlegi iskolánk. Ezt az elnevezést 1972-ben Építőipari Szakközépiskolára egyszerűsítették.

1976-ban Szamos Géza lett az igazgató. Négyéves periódusa idején (1978-ban) vette fel az iskola Vági István nevét. 1980-ban Balázs István vette át az intézmény igazgatását. Az ő nevéhez fűződik az épület külső és belső helyreállítása. 1982-ben sportpályákat létesítettek az udvaron, 1983-ban kémiai és fizikai laboratóriumokat az alagsorban, 1989-ben elkészült az étterem, 1991-1993 között pedig a műhelyépület tetőtere is beépítésre került. 1990-től folyik két tanítási nyelvű, 1991-től pedig világbanki támogatású képzés iskolánkban.  Az 1995. év új igazgatónőt, Erdélyi Bélánét, és új nevet – Schulek Frigyes Építőipari Műszaki Szakközépiskola – eredményezett az intézménynek.
A 2000. év iskolánk életében ismét új épületet és új igazgatót hozott: 2000. augusztus 1-jétől a VIII. kerület Mosonyi u.6. szám alatt, a Keleti pályaudvar közvetlen közelében, jól megközelíthető helyen folytatjuk tevékenységünket egy igényesen felújított iskolaépületben, amelynek igazgatója Varga András lett.

A szervezeti átalakulások az utóbbi két évtizedben is folytatódtak: a 2008/2009-es tanévtől az ÉTISZK „küldő” intézményévé vált iskolánk, mint önálló jogi státusszal szakközépiskolaként működő intézmény.2013-ban a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fennhatósága alá kerültünk. 2015. július 1-je óta a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásában a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Schulek Frigyes Két Tanítási Nyelvű Építőipari Szakközépiskolájaként, majd 2016. szeptember 1-jétől Szakgimnáziumaként működünk.