Kiállítás a Városházán (Rajz- és Vizuális kultúra) 2011.

Nem is tudom, hol kezdjem.

Kezdhetném, azzal hogy milyen volt Schulekesnek lenni, milyen élményeim voltak a rajszakkörön, de jobbnak látom ezt most kihagyni. Majd, talán ha úgy alakul, akkor egy személyes beszélgetés alkalmával …..

Szorítkozzunk csak a kiállításra

Ez a kiállítás rendkívül sokszínű, ezért azon részét emelném ki melyről nem is, gondolnánk, hogy ez egy leendő építész számára szüksége lehet. Hiszen a különböző geometrikus testek, vagy akár a már meglévő épületek szolgai másolása egyértelműen

beletartozik azon elsajátítandó dolgok közé, melyek az építész szaktudáshoz kellenek.

De mi a helyzet a kiállításon szereplő egyiptomi festményekkel és az őskort idéző barlangrajzokkal. Valaki azt mondhatná, hogy ez nem függ össze az építészettel, mi szükség van rá? Véleményem szerint, tévedés volna így gondolkozni, ugyanis az ilyen jellegű, vagyis az ókori egyiptomi illetve az őskori barlang rajzokban az alkotás a kreatív gondolkodás első művészeti kifejeződését láthatjuk. Ebben az értelemben a diákok visszatérnek a művészeti alapokhoz, és ez szükséges, ahhoz hogy majd a jövőben, építészként, saját önálló vizuális nyelvezetük legyen.

Úgy gondolom, ahogy az ilyen és ezekhez hasonló gyakorlatok megalapozzák ennek a vizuális nyelvnek az eszköztárát, egy leendő építésznek is nagy szüksége van arra, hogy létrehozza saját nézőpontjait és szűrőrendszerét, ezáltal stílusát.

Mi sem jobb módszer ennek eléréséhez, mint az ilyen típusú játékos feladatok során, képzeletüket és fantáziájukat megmozgatva, visszatérjenek a gyökerekhez, és ebből létre hozhassák saját vizuális formakincsüket. Ezáltal egyedit alkothatnak akár az építészetben vagy az élet bármely területén.

Itt mutatkozik, meg hogy mennyire nélkülözhetetlen és fontos a rajz és vizuáliskultúra oktatás. Ezeken, az órákon szabad légkörben de biztos szakmai alapokon nyugvó tudást szereznek a diákok. A folyamatos kreatív munkának a színvonalas szellemi és gyakorlati nevelésnek köszönhetően diákjainkat nagy százalékban veszik fel a különböző építészeti karokra, mint pl. Budapesti Műszaki Egyetem, Építész Karra, Ybl Miklós Műszaki Főiskolára, Debreceni Egyetemre vagy a Pécsi Tudományegyetemre.

De nem is fecsérelném tovább a szót. Kívánom az itt megjelent diákoknak és a kiállításon képeikkel szereplőknek, hogy a továbbiakban is ilyen sikeresen folytathassák a kreatív munkát.

Hiszen mit ér egy építész kreativitás nélkül.

Budapest, 2011. május 26.                                            Németh Katalin

művészettörténész-hallgató PPKE