Mély fájdalommal tudatjuk, hogy iskolánk szeretett tanára, kollégánk és barátunk, Petrovai László, Budapest XVIII. kerületének alpolgármestere, építészmérnök, két gyermek édesapja, 59 éves korában váratlanul elhunyt. Távozása pótolhatatlan veszteség családja, a kerület és iskolánk közössége számára egyaránt.
Petrovai László kollégánk 1966-ban született Budapesten, és életének meghatározó színtere volt Pestszentlőrinc-Pestszentimre, ahová családi gyökerei, személyes kötődései és hivatásai egyaránt erősen kapcsolták. Középiskolai diákévei után a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát, majd városépítési–városgazdasági szakmérnöki végzettséggel mélyítette tovább tudását.
Első diplomája megszerzése után saját építészirodát hozott létre, amelyben tervezőként dolgozott, miközben folyamatosan kereste azokat a szakmai kihívásokat, amelyek túlmutattak egy-egy épület megvalósításán, és a városi közösség jövőjéről szóltak. Az építészeti gondolkodást mindig összekapcsolta a felelősséggel: az emberekért és az élhető városért végzett munkának tekintette hivatását.
Iskolánk óraadó építészmérnök tanáraként különleges helyet foglalt el az oktatói testületben: egyszerre volt precíz, következetes mérnök és diákjai iránt figyelmes, támogató oktató. A szakmai tudást magas színvonalon, igényesen adta át, de számára legalább ilyen fontos volt, hogy a fiatalokban kialakuljon a hivatástudat, a szakma iránti alázat, a közösségért végzett munka felelőssége.
Óráin a szakmai informatika nem csupán vonalak és méretek rendszere volt, hanem gondolkodás az emberekről, a városról, az otthonról, a közösségi terekről. Megközelíthető, nyugodt, derűs személyisége biztonságot adott a diákoknak: tudták, hogy nála kérdezni szabad, hibázni lehet, tanulni pedig érdemes.
Petrovai László 2010 óta aktív szereplője volt a kerülete közéletének, 2019-ben lett Budapest XVIII. kerületének alpolgármestere. Ebben a tisztségében elsősorban a városfejlesztés, a zöldfelületek, az élhető, emberléptékű városi környezet ügyeit képviselte, összhangban építészmérnöki szemléletével.
Közéleti munkáját alapvetően a kerület iránti elkötelezettség határozta meg: célja az volt, hogy a lakók egy biztonságosabb, gondosabban tervezett és működtetett városrészben élhessenek. Támogatott olyan programokat is, amelyek a családok, az idősek és a fiatalok mindennapjait tették könnyebbé és méltóbbá.
Szakmai útját végigkísérte az igényesség, a felkészültség és a tanulásra való nyitottság: tervezőként, tanárként és önkormányzati vezetőként egyaránt folyamatosan kereste a fejlődés lehetőségét. Kollégái olyan munkatársként ismerték, aki nem a hangos gesztusokban hitt, hanem a nyugodt, átgondolt, megbízható munkában, és aki a vitákban is higgadt, érvekkel dolgozó partner maradt.
Emberi tartását mindennapi jelenléte tükrözte: figyelmesen meghallgatta a hozzá fordulókat, megértette a mögöttes történeteket, és felelősen igyekezett segíteni, legyen szó diák gondjáról, szülői kérdésről vagy kerületi ügyről. Ezt a nyitott, emberséges magatartást sokan említik most hálával és szeretettel.
Közéleti szerepvállalásai mellett legfontosabb szerepének a családapait tekintette: két gyermek édesapja volt, akinek döntéseit, munkavállalását és közéleti aktivitását mindig áthatotta az irántuk érzett felelősség.
Egyéniségét sokan úgy őrzik meg, mint derűs, mértéktartó, szellemes, kifinomult humorral rendelkező, mindig mosolygó embert, akivel jó volt együtt dolgozni, akivel lehetett vitatkozni, de akiben meg lehetett bízni. Személyes öröksége nemcsak megvalósult terveiben, közéleti döntéseiben, hanem azokban az emberi kapcsolatokban él tovább, amelyeket türelemmel, őszinteséggel és tisztelettel épített.
Iskolánk számára Petrovai László hiánya mérhetetlen: az oktatói testület egy kiváló szakembert, a diákok egy inspiráló tanárt, a szülők egy megbízható, nyitott partnerüket veszítették el. Emlékét megőrizzük a tantermekben, a folyosókon, a terveken és a maketteken, a közös projektekben, a szakmai beszélgetésekben és mindazokban a fiatalokban, akik pályaválasztásukban, gondolkodásukban Laci nyomát és hatását viszik tovább.
Őszinte részvétünket fejezzük ki Petrovai tanár úr családjának, szeretteinek, kollégáinak és mindazoknak, akik vele dolgoztak, tőle tanultak, vele álmodtak a kerület jövőjéről.
Bő kilenc évvel ezelőtt kértelek meg, hogy legyél iskolánk tanára, nagy örömömre azonnal igent mondtál. Egyetlen percét sem bántam meg a közösen töltött éveknek. Sajnos elbúcsúzni már nem volt lehetőségem. Nyugodj békében Laci, emléked hálával, kegyelettel, szeretettel és szakmai tisztelettel őrizzük.
Kaczur András
igazgató
„Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szívünkben.”
(Alexandre Dumas)
(fotó: Facebook)
