Névadónk, Schulek Frigyes (1841-1919)

Schulek Frigyes Budapesten született 1841. november 19-én. Apja Schulek Ágoston (+1869), anyja Zsigmondy Auguszta (+1844). Apja Kossuth Lajos munkatársa volt különböző gazdasági vállalkozásokban, majd az első pénzügyminisztérium titkára, aki a szabadságharc idején a kormánnyal Debrecenbe költözött, és a szabadságharc leverése után Orsováig menekült Kossuthtal együtt. A család több tagja részt vett a szabadságharcban, Schulek Ágoston két testvére, Jenő és Lipót, mint honvédtisztek vesztették életüket.

A gyermek Schulek Frigyes Orsován az újgörög iskolába járt, ahol elemi tanulmányait oláh, görög és francia nyelven kezdte. 1851-ben és 1852-ben Lőcsén tanult német nyelven. Apja a kereskedelmi kamara titkáraként Debrecenbe került, így a gimnázium öt osztályát itt végezte el Schulek Frigyes.

Itt szerette meg a reál tantárgyakat. Szenvedélyesen vonzódott a rajzművészethez. Elbűvölték a pesti épületek, a nagyszabású, szép alkotások, melyeket a nyári szünetekben látott. Rokonai segítségével 1857-ben lépett be a fővárosi főreáliskola IV. osztályába, s lett rövidesen a német nyelvű iskola legjobb diákja. A szünidőben kőműves inas. 1860-ban sikerrel zárta reáliskolai tanulmányait, s egy hónappal később a pesti kőműves és kőfaragó céhtől a kőműves segédlevelet is megkapta.

Egy éven át a budai József Politechnikum hallgatója. Anyagi helyzete nem engedte meg, hogy szokásos sorrendben minden tantárgyat felvegyen. Kiválasztotta a legfontosabb szakmai és művészeti tárgyakat, s mint rendkívüli hallgató egy év alatt tette le vizsgáit, hogy 1861 őszén Bécsben folytassa tanulmányait, a híres Van der Nüll – s annak halála után – Friedrich Schmidt mesterek tanítványa legyen a Szépművészeti Akadémia építészeti szakán. A festészeti osztály rajzóráit is látogatta. Rendkívüli tudásvágya és tehetsége párosult aktivitással és népszerűséggel.

Társaival megalakította a “Wiener Bauhütte” önképző egyletet, tagjai között Schulcz Ferenccel és Steindl Imrével. Az önképzőkör tagjai minden tanév végén, néha év közben is kirándulásokat tettek az Osztrák–Magyar Monarchia különböző vidékeire műemlékek tanulmányozására, felmérésére és dokumentálására. A tagok kötelesek voltak munkáikról előadásokat tartani, tudásukat közkinccsé tenni. Ez a fajta tevékenység felkeltette a szakma érdeklődését, s lassan a kormány által is támogatott diákkör Bécs rangos építészeti fóruma lett.

Ez idő tájt fordul Schulek Frigyes minden figyelmével a középkor építészete felé. 1866-ban Schmidt Frigyes tanár Schulek Frigyest küldte Regensburgba, hogy elkészítse a Dóm felmérési terveit és működjön közre a helyreállítás megtervezésénél. Az M=1:50-es méretarányú főhomlokzati rajz 2,4 m nagyságú terve az 1867-es párizsi világkiállításon nagy elismerést aratott, megszerezte Schulek számára a nemzetközi hírnevet. Innentől fogva német és osztrák megbízásokat kap.

Látva a kiegyezés utáni fellendülést, 1868-ban Schmidt Frigyes bécsi irodáját otthagyva hazatért Pestre. Először Buzzi Bódog építőmesterrel, majd Benkó Károllyal dolgozik, s több katolikus templom tervét készíti el. Korábbi franciaországi, majd romániai utazásai után 1869-ben a nagy mesterek és a művészetek hazájába, Olaszországba is eljutott. Élményekkel gazdagon tér haza. 1870 márciusától barátjával, Steindl Imrével dolgozik, aki ekkor műegyetemi tanár. Külföldön már nem vállalt munkát, de megpályázta és elnyerte az Országos Mintarajziskola és Rajztanárképző tanári állását. 25 évig dolgozott ebben a minőségben.

1862-ben alakult meg a Műemlékek Országos Bizottsága. Schulek a bizottság építésze maradt a kezdetektől egészen haláláig. Építészeti tevékenységének jelentős korszaka a magyar műemlékek helyreállítása. Ezek között legjelentősebb a budavári Nagyboldogassuony-templom (Mátyás-templom) restaurálása, a jáki, a zsámbéki, a lébényi templomok, a kassai és a pozsonyi dóm, az árvai, visegrádi, vajdahunyadi várak, majd a lőcsei városháza helyreállítási terve. Elkészítette a Mátyás-templom környékének rendezési tervét, a főútra levezető lépcsőrendszerrel együtt. 1880-1883-ig tervezte a Szegeden felépült református templomot, 1895-96-ban a Szent István-szobor talapzatát, 1897-től a Halászbástyát.

1903-ban Steindl Imre utódjaként Schulek Frigyest bízták meg a Műegyetem Építészmérnöki Kara középkori építészeti tanszékének vezetésével. 1910-ben adták át a tervei alapján felépült János-hegyi Erzsébet-kilátót. 1914-es nyugdíjba vonulásáig több terven is dolgozott, sőt, még azután is. Az Osztrák–Magyar Monarchiában 1887-ben a tudományos és irodalmi működés elismerésére alapított “Pro litteris et artibus” rendjellel tüntetik ki 1917-ben. A Magyar Tudományos Akadémia tagja 1895-től. A Magyar Mérnök és Építész Egylet a 70. születésnapját betöltő nagy építészt tiszteletbeli taggá választotta.

Schulek Frigyes Balatonlellén halt meg 1919. szeptember 5-én. Fiával közös sírban, a visegrádi temetőben nyugszik.